cappa magna: eredetileg a lóháton utazók köpenye. Később (a II. Vat. Zsin-ig) hosszú, uszályszerű köpeny hermelin gallérral. Pp-ök és apátok, p. kiváltság alapján egyes kápt-ok (→bazilika) tagjai viselték. - A bizánci szert-ban megfelelője a mandüasz. **
Onasch 1981:256.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.